2017. január 21., szombat

Foglalkozások fogyatékkal élőkkel


Apró örömök egy kicsit másképp

 
2016 novemberének utolsó hetében Bara Tünde projektvezető meghívására két székelyhídi szellemi fogyatékkal élő fiatal lánnyal: Hasznosi Tímea és Gacsádi Erika személyében, valamint kísérőikkel ellátogattunk a nagyváradi Keresztyén Diakónia által működtetett „Méhecske” védett műhelybe. E védett műhely fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztat, munkahelyet biztosít, a társadalomba való beilleszkedésüket segíti.

Kissé bizonytalanul, de annál nagyobb kíváncsisággal a szívünkben indultunk el és vártuk a sorstársakkal való találkozást, beszélgetést, barkácsolást. Adventi időszakban lévén az első találkozás alkalmával adventi koszorúkat, kopogtatókat készítettünk. A lányok arcán olvasni lehetett az örömöt, a mindennapi megszokott teendőkből való kiszabadulás örömét, valami új dolognak a kipróbálását és az elkészített munka sikerének az örömét. 
 

Felbátorodva a lehetőségen egy projekt keretén belül minden héten egyszeri alkalommal ellátogattunk a decemberi hónapban, sőt kis csapatunk még bővült is. Rátaláltam a fiatal kiskereki Serbán Edinára, aki kicsi kora óta tolószékben éli napjait, de hála Istennek nagyon áldásosan: iskolába jár, tanul, érettségire készül, sőt mi több egy igazi költővel van dolgunk, hiszen már több mint 400 verset írt és egy verseskötet kiadása az álma.

A német Moers-i Diakónia jóvoltából nem okozott gondot, hogy Edinát tolószékkel Nagyváradra vigyem, mivel olyan speciális autó megvásárlását támogatták, amellyel nagyon könnyen szállítható bárki, aki kerekes székhez kötött. Körünk még mindig bővült Cservid Rebeka, gálospetri fiatal lány személyében, aki hallássérült. Számomra sikert jelentettek ezek az alkalmak, mivel őszintén leírva amennyire tartottam attól, hogy fogyatékos személyekkel útnak induljak, ép annyira nagy lelkesedés töltött el és bátorítást kaptam, hogy igenis nagyon kell a sérült emberekkel foglalkozni; velünk élnek, közénk tartoznak, embertársaink és jobban szeretnek, mint olykor mi. A foglalkozások során sor került verses délelőttre is, amikor tehetséges költőink saját verseiket olvashatták fel, Edina megismerhetett egy sorstársat, aki ugyancsak tolókocsihoz kötött és nagyon sok szép verset írt, könyve is megjelent már. 

 
Áldásokkal tele voltak ezek az alkalmak: az ismerkedések, hallgatva őket, ahogy kérdezgették igaz őszinteséggel és nyíltan egymást arról, hogy ki miért lett olyan, amilyen, hogyan élik mindennapjaikat, mivel küszködnek; a barkácsolások – kipróbálhatták magukat és megtapasztalhatták, hogy igenis van kézügyességük, saját adventi kopogtatót, festett csészét, mézeskalács díszítést, képkeretet készíthettek. 



Mind apró örömök ezek, de a lányok számára hiszem, hogy ennél még többet is jelentett: voltunk bevásárlóközpontban, sikerült eljutni a Nagyvárad központjában felállított vásárra; különös élmény volt Edina számára, hogy élőben korcsolyapályát láthatott, szívből jövő öröm sugárzott arcán, mosolyán. Jó volt megtapasztalni a mindig komoly Tímea őszinte mosolyát is, a játékokban való részvétel örömét. 



Számunkra mindennapi, fel sem tűnő dolgok, pillanatok lehetnek ezek életünkben, de ahogy megtapasztaltam a lányoknak igazi felszabadulást jelentett a szürke hétköznapokból, mindig nagyon várták már a következő hetet, alkalmat, a kiruccanásnak a lehetőségét. Örömük, vidámságuk, szeretetük késztet arra, hogy legyenek az ÉRDA-nál is ilyen alkalmak.

Istennek legyen hála a lehetőségekért.


Balla Júlia, diakónus


2017. január 17., kedd

Karácsony a micskei Sámuel-Házban


Mint minden évben Karácsony közeledtével, az elmúlt december sem telhetett el anélkül, hogy ne emlékeztünk meg volna Jézus születéséről Micskén, a Sámuel-Házban is.

14. éve adhatunk már hálát Istennek, hogy megtartotta intézményünket, megáldotta munkánkat a szegény gyerekekkel, és nap mint nap gondot visel rólunk. Ezen évek alatt sokszor tettük fel magunknak a kérdést: Vajon ez a tanév lesz az utolsó, vagy jövőre is lesz miből gondoskodni a nálunk lakó és tanuló gyerekekről?

Óh, igen. Isten kegyelme nagy. Ő minden alkalommal megadja számunkra a kiutat a problémák között. Amikor már az elkeseredés határán vagyunk, küld nekünk olyan embereket, közelből vagy távolból, akik segíteni akarnak.

Így történt, hogy ez a Karácsony sem maradt ajándékok nélkül, amit a gyerekek meg is kaptak.

Az igeolvasás után mind a bentlakó, mind pedig a helybeli gyerekek, összesen 32-en, közös műsorral örvendeztették meg az alkalmazottakat, önkénteseket. Ez volt az ő ajándékuk nekünk, és csodálatos volt látni ezt, akárcsak azt hogyan örülnek a kapott ajándékoknak, és kicsitől nagyig milyen boldogsággal bontogatják azokat.

Köszönjük mindezt a Karácsonyi „angyaloknak”: a nagyváradi Profitapet vezetőjének, Borbély Lehelnek, a helyi cipőgyár tulajdonosának, Duca Erzsébetnek, a németországi Michael Nagelnek és csoportjának, a „Verein zur Unterstützung bedürftiger Kinder in Rumanien e.V.” alapítványnak, és az ÉRDA szociális munkásának, Balla Júliának, aki Mikulás ajándékokkal örvendeztette meg gyermekeinket.

Bízunk Isten kegyelmében ebben az évben is, Ő gondoskodjon megmaradásunkról és áldja meg munkánkat továbbra is.

Így kívánunk mindenkinek Áldott, Békés Új Évet Micskéről, a Sámuel-Házból!


Bertalan Csilla,
igazgató

2017. január 12., csütörtök

Gönczy Pál (1817–1892)


125 éve, 1892. jan. 12-én hunyt el (illetve 200 éve, 1817. dec. 26-án született) Gönczy Pál református pedagógus, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858).

Érköbölkúti tanító (1838); Érköbölkúton a Saárossy, Gálospetriben a Dráveczky család nevelője (1838‑44). Nevelőintézetet alapít a zeleméri pusztán (1845); az érmelléki Kólyban – ma: Nagykágya (1849).

Az 1848-49-as szabadságharcban nemzetőrtiszt, annak leverése után felesége, Végh Jozefina Gálospetriben lévő otthonába vonul vissza. 

1950‑52 között Szőnyi Pál pesti nevelőintézetében tanít, majd szintén Pesten saját nevelőintézetet alapít (1852), melynek református gimnáziummá alakítása után igazgatója (1859‑67).

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa (1867), miniszteri tanácsosa (1874), államtitkára (1888‑89). A dunamelléki ref. egyházkerület tanácsbírája. 


Mellszobra szülővárosában, Hajdúszoboszlón

 

2017. január 10., kedd

Református Érmellék 2017/1


Megjelent a Református Érmellék 2017. januári száma.
Megrendelhető és megvásárolható a lelkészi hivatalokban.

A tartalomból:

Sola Scriptura
  • Az év és a hónapi igéi (2017)
  • A hónap igéje
Örök reformáció
  • Reformációi fogalomtár (1. rész)
  • Reformációi színes ablak (1. rész)
  • 96 tétel az egyház jövőjéről (1. feladat)
Olvasó
  • Főszerkesztői kiköszönő
  • Bessenyei István: Emlékezés (7. rész)
Évforduló
  • Gönczy Pál (1817‑1892)
  • Kiss Sándor (1917‑1997)
Gyülekezeti hírek
  • Diakóniai Központ Székelyhídon
  • Egyházmegyei ifjúsági tábor
  • Egyházi túratábor fiataloknak
  • Adventi csendesnap
  • Adventi ökumenikus koncert Vedresábrányban
ÉRDA
  • ÉRDA jótékonysági koncert
  • Mikulás a micskei „Sámuel”-Bentlakásban
  • Fogyatékkal élők és rászorulók találkozója
Egyetemes imahét
  • Imaheti program 2017

2016. december 29., csütörtök

Érmelléki betlehemezők


„Betlehemet hoztunk, társaim kint várnak,
bébocsáttatásra, mert hát nagyon fáznak.
Mit felel, jó gazda, békéredző szónkra,
Bébocsát-é münket keresztyén házába?”

...kérdezték a margittai Horváth János Elméleti Líceum hagyományőrzői, akik december hónap folyamán számos helyre bekopogtattak, hogy a betlehemezés népszokását megelevenítve újra felfedeztessék a karácsonyi ünnep lényegét.

Ötödik éve már, hogy iskolánk, a Horváth János Elméleti Líceum, lelkes diákjaiból alakult Betlehemi Csillagok nevet viselő csapat bekapcsolódott a SzékelyKapuk-ZöldKapuk nemzetközi betlehemezős versenybe.

Azóta minden évben vállaljuk, hogy megtanulunk egy 20-25 perces derűs, néprajzilag is értékes betlehemes játékot, ha lehet, akkor hangszeres kísérettel, pásztortánccal fűszerezve, amit aztán a versenykiírás értelmében, igyekszünk minél több helyen előadni.

A felkészüléssel és előadással járó sok vidám, mulatságos vagy épp felemelő pillanat, a tagok közösséggé formálódásának nagyszerű érzése ösztönzi a fiatalokat, hogy évről-évre jelentkezzenek betlehemezni, a versenyben való részvétel pedig bátorságot ad ahhoz, hogy be merjünk kérezkedni iskolákba, óvodákba, cégekhez, különböző intézményekhez, és ellátogassunk közeli településekre is.

Nagy öröm számomra, hogy a betlehemezni vágyó diákok száma esztendőről – esztendőre növekszik. Lendületük, vidámságuk, tenni akarásuk engem is magával ragad, és bár minden évben megfogadom, hogy ez lesz az utolsó, lelkesedésüket látva mégis mindig belevágok a betanítással, szervezéssel, a tevékenység dokumentálásával járó munkába. Gyanítom, hogy- bár én kezdeményeztem e nagyszerű hagyományőrző versenybe való jelentkezésünket-, az első év óta már nem én, hanem ők visznek engem betlehemezni!

Nem történt ez másként az idén sem: szeptemberben már puhatolóztak, az októberi jelentkezési határidőig összeszedték a csapatot, november elején pedig egyre sűrűbben kérdezgették, hogy mikor kezdjük hát a próbákat?

Szorgalmasan gyakoroltunk, kisiskolások előtt többszöri főpróbát tartottunk, s mire észbe kaptunk, már az Eszterlánc és Napsugár óvoda, hálás kis közönsége előtt találtuk magunkat.

Betlehemeztünk a Szent Antal Idősotthon szépkorú lakóinak, iskolánk diákjainak, városi kórházunk gyermekosztályán, a Sygnus cégnél, a margittai karácsonyi vásáron. 


Mindenhová elmentünk, ahol szeretettel fogadtak bennünket. Annak ellenére, hogy hangsúlyoztuk, mi nem kapni, hanem adni szeretnénk a betlehemezéssel, kedves házigazdáink, a régi szokásnak megfelelően, sehonnan sem engedtek el bennünket üres kézzel. Bőkezű adományaikkal lehetővé tették számunkra, hogy a Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi Gyermek Jézus Otthonába ne csak betlehemezéssel, de adományokkal is érkezhessünk, és hogy eljussunk a Margitta környéki települések iskoláiba, polgármesteri hivatalaiba, templomaiba is.

Így történt, hogy az előző évekhez hasonlóan betlehemezhettünk Monospetriben, Bogyoszlóban, Magyarkécen, Érszőllősön, Hegyközszentmiklóson, Székelyhídon. Jókedvűen utaztunk egyik településről a másikra, csodálva a téli, zúzmarás erdőket, fákat, a porka hóval borított domboldalakat. Igazi karácsonyi hangulat töltött el bennünket, amit csak fokozott a közönség felénk áradó szeretete.

Boldogan jártunk a Megváltó születésének örömhírével, hála legyen az Úrnak, aki erőt és lehetőséget adott hozzá!

„Gazduram, köszönjük, hogy bébocsátottak,
Kicsi Jézuskának amért szállást adtak.
Szíves ajándékuk köszönjük meg végre,
Adjon a jó Isten ezer annyit érte!”

Bordás Mária 

(Megjelenés előtt a Református Érmellék 2017. februári számában. )


2016. december 22., csütörtök

Fogyatékkal élők és rászoruló családok találkozója

2016. december 10-én került sor Monospetriben az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) által szervezett találkozó, mely alkalomra 160 meghívót küldtem ki a nyilvántartásunkban szereplő családok és fogyatékosok részére az érmelléki gyülekezetekbe. 


Mindössze 48-an jelentek meg erre az alkalomra, de találkozásunk annál meghittebb volt. A monospetri Kultúrház adott helyet és szeretettel teli finom meleg ebédet, melyet hálás szívvel köszönök meg a Monospetri Polgármesteri Hivatalnak, polgármesterének, Barcui Barnának, aki teljes egészében átvállalta ennek a találkozónak, szeretetvendégségnek a költségeit. Köszönet a monospetri református gyülekezet asszonyainak is, akik szorgosan és szeretettel elkészítették a finomságokat és kiszolgáltak bennünket. 


Rövid beszélgetések után igei táplálékkal kezdtük találkozónkat, melyet Mátyás Árpád helybéli lelkész tolmácsolásában hallgathattunk meg. Aztán felnőttek és gyerekek egyaránt versekkel, énekekkel ajándékozták meg egymást. Igei apró ajándék várt mindenkit a tányérján elhelyezett könyvjelzők által, melyeket a szorgos kezű gálospetri ifis lányok készítettek nagy szeretettel. A közelgő karácsonyi ünnepre való hangolódást segítette még a református kis énekkar is, akik egyszerű és szépen csengő énekekkel fogadtak bennünket. Köszönjük szolgálatukat. 


A jóleső beszélgetés, egymásra figyelés és ebéd után mindenkit várt az otthon. Egy közös csoportfénykép után élelmiszercsomaggal távoztak a családok, reménykedve abban, hogy hamarosan találkozunk még.

Balla Júlia, diakónus

Mikulás járt a micskei „Sámuel”-Bentlakásban



Kétezertizenhat december 5-én a déli ebédre érkeztem Micskére a Sámuel Ház kis lakóihoz. Bertalan Csilla meghívására csatlakoztam én is az ebédhez. Öröm és csend fogadott, hiszen a jó gyerekekhez jár csupán a mikulás.

Szívből jövő és szeretetteljes éneklések és versek után 32 db. kis csomagot osztottam ki a csillogó szemű gyerekeknek, akiken igazán látni lehetett az örömöt, az odafigyelés ajándékát.

Isten áldja meg a bentlakás dolgozóit és adjon sok szeretetet a gyerekekhez és a velük való munkához.

Balla Júlia, diakónus

Érmelléki jótékonysági koncert az ÉRDA szervezésében

Istennek legyen hála ebben az évben is megszervezésre került az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) jótékonysági koncertje november 20.-án. Helyszínt az Érszőllősi Református Egyházközség biztosította. Vendég előadónak a Debreceni Református Kollégium Kántusa lett meghívva, akik nagy örömmel vállalták el a szolgálatot. 


A kórus koncertje az érszőllősi református templomban volt, amely zsúfolásig megtelt a részvevő vendégekkel. Az ünnepséget Illyés Tamás lelkipásztor nyitotta meg egy rövid köszöntővel. A koncert előtt Balla Júlia, diakónus tartott rövid beszédet melyben ő is köszöntötte a Kántust, a gyülekezeteket és a részvevőket. Elmondta, hogy milyen célra is irányul a gyűjtés, hogy az érmelléki hátrányos helyzetben élőket, az időseket, a testi-szellemi fogyatékosokat karoljuk fel adományaink által, mind szociális, mind lelki téren.

Az est mottóját Kalkuttai Teréz anya egyik mondása adta: „Sokszor úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben, de enélkül a csepp nélkül sekélyebb volna a tenger.”

Minden résztvevő érezte, hogy felajánlott adománya, nem fogja megoldani az összes rászoruló problémáját, hiszen csupán csak egy „csepp” amit add, de ott, a megtelt templomban valóban lehetet érezni, hogyan áll össze a sok „cseppből” egy „tenger”. 


A Kántus díszes öltözetében, a debreceni kollégium tógáiban jelent meg, a templomba varázsolva a református iskola szellemiségét és értékeit. Az est folyamán a kórus, a zenetörténelem legkülönbözőbb időszakaiból szólaltatott meg egy–egy darabot, többek között református szívünkhöz legközelebb álló 42. genfi zsoltárunkat is, mely éneklésébe végül az egész gyülekezetet bevonták. Egy-egy darab előtt a kórus karvezetői (Berkesi Sándor, Arany János, Marczi Ernő), mindig ismertették annak történeti hátterét, üzenetét, így esett, hogy nem csak hallgattunk, hanem tanultunk is Isten dicsőségére. 


Az estet Rákosi Jenő esperes úr szavaival zártuk, majd minden résztvevőt szeretetvendégségre hívott az érszőllősi gyülekezet.

Hálás szívvel köszönjük Balla Júlia áldozatos munkáját, a Kántus szolgálatát, az Érszőllősi Református Gyülekezet vendéglátását, és nem utolsó sorban a bőkezű adományokat, hiszen az elmúlt évek legnagyobb összege folyt be. SOLI DEO GLORIA.

Bozsoky Jonathán, segédlelkész



Köszönetemet ezúton hadd fejezzem ki jómagam is, Isten áldását kérve minden jókedvű adakozó életére és munkájára – legyen bárki az, aki valamilyen módon, akár a koncert estéjén, akár gyülekezetében perselyes adakozásával egy „cseppel” is hozzájárult Alapítványunk munkájához.

A perselyben és a nyugta ellenében kapott adományok összege 11 140 lej és 2000 Ft. volt. Azóta is folyamatosan érkeztek be gyülekezetektől adományok és más jellegű felajánlások, így kaptunk nemrégiben egy kedves adakozótól nem kevesebb, mint 5000 lej értékben teljesen új gyerekruhákat. Karácsony nagyhetében fogadtam nagy örömmel egy mikrobusznyi ruha és játék adományt a Szilágyságban lévő kémeri református gyülekezet lelkes gyűjtéséből, Kánya Zsolt helybéli református lelkész hozzájárulásával.

Köszönetképpen az alábbiakban közlöm a gyülekezetektől kapott adományok összegét. Természetesen, amely gyülekezet nem szerepel a listában, nem feltétlenül azt jelenti, hogy onnan nem kaptunk adományt (lehet perselybe tették, nem kértek nyugtát):

Apátkeresztúr – 150 lej; Bályok – 300 lej; Berettyószéplak – 450 lej; Bihardiószeg – 500 lej; Csokaly – 200 lej; Éradony – 250 lej; Érbogyoszló – 500 lej; Érkeserű – 250 lej; Érmihályfalva – 500 lej; Gálospetri – 500 lej; Hegyközszentmiklós – 1000 lej; Jankafalva – 300 lej; Margitta – 800 lej; Micske – 300 lej; Nagykágya – 250 lej; Ottomány – 310 lej; Székelyhíd – 500 lej; Vedresábrány – 500 lej + élelmiszer és ruha; Árvamisszió Alapítvány – 50 lej; Egyházmegyei Lelkészértekezlet – 500 lej.

Isten áldja mindannyiunk életét!

Balla Júlia, diakónus
 
 

2016. december 20., kedd

Adventi ökumenikus koncert Vedresábrányban

Ebben az esztendőben immár harmadik alkalommal került megrendezésre Vedresábárnyban, advent idején az ökumenikus koncert. Egy árpádkori templomban, az ősi falak között, a felújítást követően most csendült fel először klasszikus zongora hangja. És el tudjuk mindannyian mondani, hogy csodálatos volt. 

 
A Vedresábrányban működő Hulda Egyesület a Vedresábrányi Református Egyházközséggel közösen tovább folytatta a hagyományt, amelyet három esztendő alatt lassan megteremtett. A klasszikus koncertek sorozata tovább folytatódott. Ebben az esztendőben, aki a lelki felemelkedésről gondoskodott, nem volt más, mint Thurzó Zoltán zongorista, Lukács Zsolt, klarinétes, valamint Florin Mircea Ganea, énekes. 

 
2016. december 9-én délután erre az alkalomra hívogattak mindenkit a református templom harangjai. S közel teljesen megtelt a kis templom az érdeklődőkkel. A lelkipásztor köszöntötte a jelenlevőket, és advent ideje lévén egy adventi történetet olvasott fel, amely egy csodaszép ének a szentírásból, majd ezt követően átadta a szót a zenészeknek. 

 
Egy időutazásban lehetett része azoknak, akik jelen voltak. Az első két zongoradarab, teljes sötétségben, csupán néhány gyertya fénye mellett hangzott el, és visszamehettünk gondolatban abba az időbe, amikor a templom épült, amikor nem volt világítás, hanem a gyertyák fénye mellé telepedtek le az emberek, és így voltak együtt. Majd a zongora mellett felcsendült a klarinét hangja is két darab erejére, ezt követően pedig a hangszerek mellett, egy „élő” hangszert hallgathattunk, hiszen ekkor csendült fel először az énekes hangja, és töltötte be az egész templomot, megrezegtetve mindenki szívét és lelkét. 

 
Az est folyamán ismertebb és kevésbé ismert művek hangoztak el, volt Bartók Béla szerzemény, Chopin, Liszt, Verdi, Beethoven és sorolhatnánk tovább, de mindezeket egy szóval tudnánk kifejezni: felemelő. Egy igazi felemelő élmény volt mindenki számára, aki eljött, és aki részt vett ezen az alkalmon. A koncert végén, egy közös éneklésre is sort került, amely mindenki tetszését tovább fokozta. 

 
Köszönet ezért a csodáért, ezért a felemelő élményért a zenészeknek, de elsősorban a mi szerető Istenünknek mondunk hálát és köszönetet, aki megajándékozott minket karácsony előtt, ezzel a felemelő élménnyel. Bízunk benne, hogy ez a hagyomány fennmarad, ez a hagyomány megmarad, és a következő években is ilyen felemelő pillanatokat élhetünk át együtt, készülve a karácsony ünnepére.

Botos Júlia