2016. július 24., vasárnap

Egyházmegyei ifjúsági tábor


EGYHÁZMEGYEI IFJÚSÁGI TÁBOR

Les, 2016. augusztus 18-24.
Jelentkezni lehet Bán Alpár ifjúsági lelkésznél:
tel.: 0751-668-164; e-mail: alpar.ban@gmail.com
Részvételi díj: 140 lej


2016. június 12., vasárnap

100 éve született Jakab Sándor (1916‑2012)

"Rád bízom, Uram, magam..."
100 éve született Jakab Sándor (1916‑2012)

Az erdélyi ébredési mozgalom tagjait, az ún. bethanistákat a román kommunista államhatalom 1958-ban három csoportban letartóztatja, koncepciós perben 5‑22 évre ítéli. A székelyföldi (5), zilahi (8) és nagyváradi (8) csoport tagjai közt 7 református lelkész volt. 1964-ben mind kegyelemben részesültek. A váradi csoportban 4 lelkészt (Visky Ferenc – 22 év; Dési Zoltán, Karczagi Sándor, Szilágyi Sándor – 20 év) és 4 világit (Papp Antal – 20 év; Jakab Sándor, Karczagi Sándor, Patócs Erzsébet – 18 év) ítéltek el – közülük már csak Karczagi Sándor él. 
Jakab Sándor
(1916‑2012) 

Röviddel 96. születésnapja előtt kísértük utolsó földi útjára Jakab Sándor Pál testvérünket, mindannyiunk Sanyi bácsiját, aki földi életében olyan utakat is megjárt, mint a második világháborús front, orosz hadifogság vagy a börtön.

Jakab József és Csengeri Juliánna fiaként 1916. június 16-án született Monospetriben. Etelkával való házassága után, 1953-ban tért meg Porcsalmi József zilahi órásmester bizonyságtételét hallgatva. Ahogy ő maga fogalmazott: már korábban is mélyen vallásos, de kétfelé sántikáló ember volt. A Szentlélek és az imádság erőt adott neki a bűn elhagyására, így csakhamar „ismertté” vált.

1958-ban a kommunista hatalom államellenes szervezkedés vádjával 18 év börtönre ítélte. Mély hitének jutalmául nemcsak hogy megjárta a börtönt, de még ott is Isten hű bizonyságtevőjének bizonyult. Hat év elteltével szabadulhatott, de még börtönévei után is ötször keresték fel, hogy megfélemlítsék. Börtönévei és „megfélemlítései” is hitének megerősödéséhez vezettek. Szabadulása után előbb betonkeverőként, majd a bútorgyárban talált munkát.

Református egyházának végig hűséges sáfára volt, nemcsak presbiterként vagy gondnokként. A monospetri reformátusok sokat köszönhetnek neki. Szolgálatai nem egyszer kimerítették a lelkipásztori szolgálat mélységeit. A Bibliának nemcsak rendszeres olvasója, de jó ismerője is volt. Jól jellemzi személyiségét, hogy ha valakivel beszédbe elegyedett, második mondata már az „ige szava” volt.

Rendkívüli embert ismerhettem meg benne. Vasárnap délutáni bibliaórás istentiszteleteinken sokszor beszélt a fogságáról. Szinte mindig csak a börtönéveiről. És sohasem hallottam panaszt vagy keserűséget a hangjában. Úgy tekintett fogságára, mintha csak saját gyermeke lett volna.

4 gyermekkel és 5 unokával áldotta meg őt a Mindenható.

ifj. Mátyás Árpád,
monospetri lelkipásztor


Idézetek


„Egy reggel (1958-ban) két kisfiam, Józsi és Janika lihegve szaladtak hozzám, s alig hallhatóan súgják a fülembe: – Édesapám, a kapuban megállt egy autó, és katonák szálltak ki belőle, mintha idejönnének... – Pár pillanat múlva már előttem álltak a (kommunista) párt titkárával együtt. Megmutatták a letartóztatási parancsot, s kicsi lakásunk minden zugát felkutatták. Négyhónapos kisfiammal az ölemben figyeltem nagy rendszermentő buzgalmukat. Összeszedtek néhány evangéliumi füzetet, feleségem kézzel írott énekfüzetét. Ennyi volt a nagy »hadizsákmány«. Elvették a bibliámat. Az édesanyáméra is szemet vetettek, de ő kikapta a kezükből: – Ez az enyém – szólt harciasan –, ezt már nem engedem!”

„Kihallgatóm az »összeesküvés« felől faggatott. Csak azt felelhettem: a mi szervezkedésünk bibliaolvasásból, imádkozásból, a betegek látogatásából állott. A magyarországi Bethánia szövetséget említette, amely az államrend megdöntésére tör. Ennek lennék én is tagja. Ilyen értelmű jegyzőkönyvet vett fel. Amikor megtagadtam a hemzsegő hazugságok aláírását, a becsengetett, képzett pofozóemberük igyekezett megpuhítani. Cellatársam a kinti politikai helyzetről várt tőlem információt, én azonban Isten szeretetéről tájékoztattam...”

„Íme, az ember! A kommunista rendszer teljesen önkényes értelmezése szerint politikai vétkesnek bizonyult valaki, ha ki merte nyitni a száját panaszra, ha vallásosabb volt, mint más, ha nyíltan is meg merte vallani a hitét, ha bármiben is ellentétbe került a mindenható párttitkárral. Sokan a kommunista pártbeliek közül is börtönbe kerültek, ha az irányvonaltól némileg is elhajoltak. Nem volt kegyelem. Azok, akár párton belüliek, akár párton kívüliek, akiknek nem volt Krisztusban hitük jobban szenvedtek, mint mi. Kétségbeestek és összeomlottak.”

„1964. július havában bejelentették szabadulásunkat. Sokan a földet csókolták. Főleg, akik 20 éve ott voltak. Mindenkit még egyszer kihallgattak, s igyekeztek kicsikarni olyan aláírást, amellyel besúgásra kötelezik el magukat. Naponta 40-50 fogoly szabadult. Július 21-én én is sorra kerültem. Buzgón könyörögtem, nehogy gyenge legyek megtagadni az aláírást, s ezzel megterhelném lelkemet. Megfenyegettek, hogy ismét visszakerülök. Gondoljam meg, mit beszélek. Feleletem ennyi volt: ezt eddig is meggondoltam. Ajánlatukra nem került sor. Kihallgatóm a gépírónő felé fordult, s a személyi lapomba beírta: „Megerősödött hitében.” – Isten meghallgatta kérésemet.”

„Július 24-én délután 2 óra tájban hazaérkeztem. Gyermekeim az udvaron játszottak. – Ki lakik itt? – kérdeztem. – Jakab Sándor – felelték egyszerre. – Megengednétek, hogy megpihenjek egy kissé? – Tessék bejönni, édesapám! – felelte a nagyobbik. A háziak előkerültek, és a szénás csűrbe mentünk. – Tudjátok-e még azt az éneket, amit utoljára tanultunk? – Nem felejtették el. És felhangzott az ének: Rád bízom, Uram, magam, Teveled szégyen nem ér, csalódás nem éri azt, aki Tebenned remél...”

„Egyszer egy orvostanhallgató a Duna deltánál megkérdezte: »Hogy lehet itt így örülni? Én nem tudom hogy örültem-e, csak nem voltam elkeseredve. Mert az én Uram mindig vigasztalt az Ő Lelke által, és az igéje által nem csak vigasztalt, hanem erősített és bátorított is. Ha éhes voltam, ha fáztam, vagy gyötörtek valamivel, olyankor magamnak emlegettem az igét: jó az Istent félnem, megelégedéssel «.”

„Történt egyszer, hogy egy ember, aki többször hallotta tőle az igét, azt mondta, hogy neki nagyon tetszik, amit tőle hall. Csak attól fél, hogy nem fog tudni ezen az úton járni, erre nagytatám megkérdezte tőle: – Látja-e ott azt a kerítést? – Igen – volt a válasz. – Ha én elindulok oda, lehet, hogy elesek kétszer-háromszor, de ha az úton esek el, akkor az Úr felállít, és odaérek, de ha maga el sem indul, akkor nem fog odaérni soha.” (ifj. Jakab János)


2016. június 9., csütörtök

Meghívó érmihályfalvi emlékműavatóra


Meghívó

„…mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” -1Kor. 12, 13.-

Tisztelt érmellékiek, kedves érmihályfalvaiak!

Szeretettel hívunk és várunk titeket 2016. jún.12-én a református templomba a de. 11-kor kezdődő istentiszteletre, zászlóavató ünnepségre valamint az azt követő ÖSSZETARTOZUNK c. emlékmű avató ünnepségére, mely a templomkertben lesz. Igét hirdet Ft. Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök úr, szolgálnak még Nt. Rákosi Jenő esperes, a konzulátusról, más testvértelepülésekről érkező jeles képviselők. Az ünnepi alkalmon adományainkkal kárpátaljai testvéreinket támogatjuk.

Tisztelettel, 
az érmihályfalvai Presbitérium

2016. június 7., kedd

Diakónia Székelyhídon


A diakónia a profán görög szóhasználatban olyan szolgálatot jelent, mely elsősorban étel, ital felszolgálásra vonatkozik, tehát házimunka, asztalok körüli szolgálat. Ilyen értelemben említi Lukács 10,40 és János 12,2 Márta buzgólkodását Jézus körül, továbbá így említi Jézus a vigyázó szolgáról szóló példabeszédben az asztalok körüli szolgálatot (Lukács 12,37).

Az Újszövetségben azonban van egy speciálisabb értelme is, mely szerint a diakónia a szegények, segítségre szorultak között végzett szolgálat és gondoskodás, melynek alapja Jézus Krisztus szolgálata és annak követése.

Legismertebb az ApCsel 6. rész leírása, mely szerint a 12 apostol foglalkozott kezdetben mind az igehirdetéssel, mind az asztalok körüli szolgálattal, de ez így túlságosan megterhelte őket, ezért ők maradtak az ige szolgálatánál, míg az asztalok körüli szolgálatra 7 diakónust választottak. A későbbiekből azután kiderül, hogy a diakónusok szolgálata sem korlátozódott csak a testi gondoskodásra.

Jézus tanította diakóniára tanítványait, hiszen nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az életét váltságul másokért. Ő magát úgy jellemezte mint aki szolgál, és a lábmosás alkalmával is így tanított: példát adtam nektek.

A diakónia szó a mai egyházi nyelvben az egyház szeretetszolgálatát jelenti.

Az elhagyottakról, öregekről, betegekről való gondoskodás hagyományosan egyházi feladat. A hívők közösségében nem képzelhető el, hogy valakitől megtagadják az emberhez méltó élethez szükséges javakat. Minden ember Isten képmására teremtetett. Minden ember megismételhetetlen személyiséggel és elveszíthetetlen méltósággal bír. Az emberi élet Isten ajándéka, melynek örülünk, és sérthetetlennek tartjuk. Szolgálatunk végzése közben egy percre sem felejthetjük el, hogy a ránk bízott segítségre szorulók mentális és testi állapotuktól, adott szociális helyzetüktől függetlenül többek, mint amit mi éppen tapasztalunk belőlük. Ők Isten képmásai. A mi feladatunk pedig, hogy Isten akarata és Krisztus rendelése alapján minden ember örök méltóságához ragaszkodjunk, azt a végsőkig megőrizzük.

Gyülekezetünkben a diakónia, vagy szeretetszolgálat, 2012-ben vette kezdetét, amikor a presbitérium egyhangúan eldöntötte, hogy a 75-ik életévüket betöltött gyülekezeti tagjainkat egy-egy élelemcsomaggal ajándékozza meg karácsony előtt. Azóta minden decemberben elkészül a 160-180 élelemcsomag, melyet a körzetes presbiterek szeretettel hordanak ki és adnak át. Ezt a szeretetszolgálatot egészítettük ki 2014-től azzal, hogy bevezettük az "Idősek Vasárnapját", mely az élelemcsomag átvétele mellett alkalmat nyújt arra, hogy az idősek Istentiszteleten és egy közös vacsora elfogyasztásában vegyenek részt.

2015-ben egy újabb és merészebb lépést tettünk a rászoruló református családok megsegítése érdekében. 19 család - főleg kisgyerekes, ágyban fekvő beteg és fogyatékkal élő családok - három hónapon keresztül, minden nap 1 kg kenyeret és meleg ételt (leves és második) vehetett át az ősz folyamán megválasztott diakónusainktól. Ez úton is köszönetet mondunk Darabont Angéla és Balázs Magdolna diakónusoknak, akik minden nap hűséggel és szeretettel végezték feladatukat. Isten áldása legyen életükön és szolgálatukon!

Ezt a programot gyülekezetünk mellett a holland Aspereni testvérgyülekezetünk is támogatta anyagilag, melyért hálás szívvel mondunk köszönetet a rászoruló családok nevében is. Az Úr áldja meg segítőkész testvéreink életét!

Rákosi Jenő lelkész-esperes

Beszámoló a Református Egység Napjáról

Isten nemzetsége vagyunk
 
Református Egység Napja, 2016. május 22, Kolozsvár



Készülve az „egységgel” való találkozásra, magunkat és gyülekezetünket készítettük, palléroztuk, hogy a Pünkösd „felé” vezető úton, mennybemenetel ünnepe után is, lélekben érezzük át, hogy „Íme Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni”. Hallgattuk az Igét a Jelenések könyvéből, az útkészítés részese volt az egész gyülekezet, Érmihályfalva reformátussága. Éreztük, hogy útjelzőként használ a mi Krisztusunk, hogy a világosságot adjuk tovább. 


„Mi a földi létnek a célja? Szenvedni? Szó sincs róla. A Jóisten azért küldött minket, az Őáltala teremtett földre, hogy boldogok legyünk. De ehhez kiegyensúlyozottnak kell lenni és harmóniát kell teremteni. A lehetőségek és a vágyak között egyre egyensúlyozni kell. Mindig a Teremtő szolgálatában.” – A vallomás Dr. Papp Lajos atyánkfiától származik, a nemzet szívsebésztől, aki közöttünk volt pünkösd nagyhetében, bűnbánati alkalmon. Feledhetetlen élményű találkozás volt. A Júdás-i ige „könyörüljetek azokon, akik kételkednek” (Júd. 22), a professzor úr hitvallása, a háromszáz hallgató bizonyságtétele, lelkiekben erősített bennünket, hogy úgy érkezzünk meg Pünkösd szent ünnepére, az Úr napjához, hogy „nem veszendő dolgokkal foglalkozzunk, hanem életünket Istennek szenteljük, közösségeinkben szolgáljunk, nemzetünk hasznos tagja legyünk, „képmutatás nélkül testvérszeretetet” gyakoroljuk. 


Ehhez kértük Isten áldott Szentlelkét. Magunkba szállva, hallgatva az Igét és annak magyarázatát, megerősödött bennünk:

„Életemben rengeteg kompromisszumot kötöttem, de cinkosságot nem vállalok”,

„ ..az Ő rendelkezését nem idő méri, hanem tudás – lelki tudás.
Dolgozzatok és imádkozzatok!
Ne féljetek!
A magyar lélek él.
Teremtő Istenünk működik benne és általa.
Ne csüggedjetek.” 


Ezekkel a gondolatokkal keltünk útra május 22-én, hogy alkotó tagjai legyünk a Református Egység Napjára összesereglett gyülekezetnek Kolozsváron. A személygépkocsi kocsi szinte repített minket Kolozsvár felé az ismert érmelléki, szilágysági, kalotaszegi tájakon. Éreztük, hogy „Isten nemzetsége vagyunk”. „Áldott alkalom arra is, hogy egymás hite által épüljünk, hogy a mellettünk élőknek, de önmagunknak is, elmondjuk, hogy kik vagyunk. Kit és mit hiszünk, milyen örökséget kaptunk letéteményben őseinktől”. Ft. Kató Béla püspök úr köszöntőjéből idéztem, amely bennünk is megfogalmazódott, hisz nem mindennapos esemény a Farkas utcai templomban találkozni testvérekkel, ősökkel, „kincses Kolozsvár”szellemiségével. A templomba nem fért be mindenki. Zengett a Te Deum ének, énekelt a Kolozsvári Református Kollégium Vegyeskara, úgy ahogy csak egy református iskola kórusa tud szolgálni. Lehet vitatkozni, hogy szükség van-e református felekezeti iskolára?! Hallgassuk meg a református iskolakórusainkat!!! 


A lectio a 133. zsoltár – a testvéri egyetértés áldása – Grádicsok éneke Dávidtól: „Íme mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”. A gyülekezet hangos szóval mondta a bűnvalló imádságot: „alázattal kérünk, szerető, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk. Töröld el bűneinket…” – mondtuk mi is hangos szóval, könyörögve Érmellék népéért is, akik lélekben velünk voltak, velünk együtt könyörögtek az érmelléki református templomokban. 


Ft. Kató Béla püspök úr az Ap. Csel. 17, 29 és 2Kor. 5, 11-15. alapján hirdette Isten igéjét és magyarázta, értelmezte elkötelezettséggel, hozzáértéssel. Alapgondolata minden reformátushoz el kell jusson: „Isten szeretete saját magával köt össze, de Isten szeretete másokkal is egybeköt”. Emlékezetesek maradnak az üdvözlő beszédek gondolatai, a hívek gyülekezeti énekei, az orgona csodálatos hangja, a gyülekezet méltósággal teli viselkedése, a szent jegyek kiosztása. Senki sem nehezményezte az ünnepség hosszúságát, hisz mindenki azért jött, hogy együtt legyünk. 


Elfogadtuk a tartalmas Nyilatkozatot, amelynek gondolatai minden református egyháztag nevében szólt:

„…kijelentjük, hogy Isten Igéje által építeni kívánjuk a keresztyén egységet, oltalmazni a társadalmi békességet, megvédeni Európában és a világban a keresztyén értékeket.

…Hiszünk abban, hogy a keresztyén Európa és a magyar nemzet jövendője az Isten kezében van s ebben a kézben jó helyen van.

…így imádkozunk a zsoltáríróval: „ Hozd vissza Uram, a mi foglyainkat…” (Zsolt.126,4.) 


Imádkozva lehet ünnepelni méltósággal, szeretettel, békességben, éreztetvén, hogy ÖSSZETARTOZUNK, nem csak az egység napján, nem csak június 4-én, de minden nap imádkozva dolgozni, lélekben erősítve egymást, igyekezvén távol tartani a gyülekezetektől a bomlasztó, rosszindulatú, alattomos gondolatokat, ördögi mesterkedéseket. Így látszik meg rajtunk, hogy „Isten nemzetsége vagyunk.”

Kovács Zoltán,
az Érmihályfalvai Református Egyházközség főgondnoka 
 
Fotó: reformatus.ro 
 

Dr. Papp Lajos előadása Érmihályfalván


Május második hetében a Szentlélek kitöltetésének ünnepére, Pünkösdre készülve az érmihályfalvi református templomban előadást tartott Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész. Az elhangzottakat Karászi Éva tanítónő összegzi.



Az érmihályfalvi lelkészházaspár és a Presbitérium meghívását elfogadva, csíksomlyói zarándokútját megszakítva, a gyülekezet körében osztotta meg lélekemelő gondolatait a Széchenyi-díjas orvos. Az anyaországi médiából már jól ismert professzor előadásán mintegy háromszáz lélek töltötte meg a református templomot, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, érmihályfalviak és környékbeliek egyaránt.

A bűnbánati hét kellő alkalmat biztosított a professzor úr test- lélek- szellem harmóniájának megőrzéséről szóló előadásának, amikor az emberi lélek a mai zűrzavaros világban csendességre, megnyugvásra, a Szentlélek kiáradására, megerősítő és megvigasztaló erejére vár.

Előadása kezdetén Dr. Papp Lajos elmondta, hogy minden nap hálát kell adnunk azért, hogy a Kárpát-medencébe, magyarnak hívott el minket a Teremtő. Rávilágított a magyar nyelv varázslatos kifejezőerejére, hiszen a hivatás szavunk, az Isten-i elhívásra utal. Mint mondotta, őt a gyógyításra hívta el az Úr, szívsebészként megtapasztalhatta, hogy a Teremtő az embert ruházta fel a teremtés erejével, és mi döntjük el, hogy ezzel az áldásos tulajdonsággal építünk vagy rombolunk.


A pécsi Szívgyógyászati Klinika igazgató főorvosaként húsz éven át több száz műtétet hajtott végre, emberi szíveket operált, tartott kezében, állított le és indított újra, mindenkor a Teremtőre bízva a gyógyulást.

A test- lélek- szellem hármasát egy háromlábú székhez hasonlította, mely bármilyen egyenetlen talajon megáll, de ha az egyik megsérül, felbillen az egyensúly, és egyik sem helyettesíthető a másikkal. A testet az orvos, a lelket a lelkész, a szellemet a tanító hivatott gyógyítani, ápolni, pallérozni. Elmondása szerint saját hitvallását két költeményen keresztül tudja leginkább kifejezni, Wass Albert: „A hontalanság hitvallása” és Ruyard Kipling: If („Ha”) című versével Kosztolányi Dezső fordításában.

,,Az ember, aki e világra születik, Isten kegyelmével születik, és minden ember szívében ott van Isten "gyümölcsoltó" keze nyoma. Csak ebben a mai, eltorzult világban legtöbbször nem engedjük, hogy szívünk rejtett érzelmei megnyilvánuljanak”- vallja a professzor úr, aki értékes gondolatait több, általa írt könyvben is megosztja a nyilvánossággal.


A közel másfél órás előadás minden jelenlévőnek lelki feltöltődést, pozitív gondolatokat, a Szentlélek kiáradásának ünnepére való felkészülést adott, melynek végén a professzor úr szívesen és szeretettel dedikálta könyveit az érdeklődők számára.

Köszönjük Dr. Papp Lajos professzor úrnak, hogy előadásával hozzájárult lelkünk épüléséhez, hogy bizonyságtételével tanúsította a Teremtőbe vetett erős, megkérdőjelezhetetlen hitét, mely végig kísérte és kísérni fogja egész életében.

Karászi Éva Zsuzsanna
református tanítónő

2016. május 16., hétfő

Emléktáblát avattak Szentjobbon

Harmincöt évvel ezelőtt nagy munkába fogtak a szentjobbi reformátusok, új parókiát építésébe kezdtek 1981 tavaszán, amely aztán augusztusra már tető alá is került. Az építkezést az akkori szentjobbi lelkész, Gellért Gyula vezette, először ketten-hárman, majd egyre többen csatlakoztak az új lelkészlakás felépítéséhez. 
 

A 35 évvel ezelőtti parókiaépítésre emlékeztek pünkösd másodnapján a szentjobbi reformátusok. Ez alkalomból Gellért Gyula, egykori lelkészük hirdette a pünkösdi evangéliumot. Igehirdetésében rámutatott, hogy Isten szavát a templomon kívül is hirdetnünk kell. Ne legyen híg, érték nélküli beszéd a hétköznapi magatartásunk, mert boldog az az élet, amely szívében magával viszi az Úr örömüzenetét. 


A megemlékezés az ünnepi istentisztelet után a parókia épülete előtt vette kezdetét. Megszoktuk, hogy csak többszáz éves eseményekre tekintünk vissza, mutatott rá Fábián Tibor jelenlegi szentjobbi lelkész. Hozzátette: méltó a tisztelgő emlékezésre a 35 évvel ezelőtti összefogás is, az akkori lelkipásztor bátorsága, aki nemcsak szóval, de kétkezi munkával is a munka élére állt. Addig érdemes emlékezzünk, míg az akkori küzdők, az akkori egyházépítők még köztünk vannak, és élő szóval is felidézhetik az egykori eseményeket, milyen volt a nyolcvanas évek elején, szegénység és elnyomás között egyházat építeni. A 35 évvel ezelőtti parókiaépítés fő tanulságaként kiemelte: a gyülekezet, a faluközösség, de tulajdonképpen a teljes nemzet is csak akkor tudott nagyot alkotni, amikor egyként összefogott. Szétforgácsolódva nem lehet alkotni, de igazából teljes életet élni sem. Ha együtt akarunk valamit, képesek lehetünk a hegyeket is megmozgatni. 


Gellért Gyula szubjektív visszaemlékezésében felelevenítette az építkezés folyamatát, élményeit, emlékezetes eseményeket. Többek között azt, hogy volt amikor kettesben rakták az egyik szomszéd asszonnyal a cementzsákokat, máskor pedig negyvenen is összegyűltek az építkezés során. Az építkezésben részt vevő brigád is igyekezett haladni, hogy őszre beköltözhessen a lelkész a parókiára. Gellért Gyula azt is hangsúlyozta, hogy nagy szegénység jellemezte a hitből építkező közösséget, sokszor egy szál deszkára sem futotta, ezért a lelkészlakás befejezése után még évekig tartottak a belső munkálatok. Azokban az években is kicsi gyülekezetnek számított a szentjobbi, alig kétszáz lélekkel. Csakúgy, mint ma. Mégis, amikor kellett, a helyi reformátusok megmutatták elkötelezettségüket egyházuk iránt. 


 
 
A beszédek után László Attila szentjobbi gondnok és Gellért Gyula leleplezték az emléktáblát, amely a 35 évvel ezelőtti építőknek állít emléket, hálát adva Isten vezetéséért. A bensőséges együttlét szeretetvendégséggel, a régi idők felelevenítésével ért véget több olyan egyháztag társaságában, akik maguk is részt vettek a parókiaépítésben.

F. T. 
 
Fotó: Richard Otília


2016. május 10., kedd

V. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedő


Az egyházmegyei szakasz résztvevő csapatai 
Csokaly, 2016. április 16.

Április 16-án, Csokalyon került megrendezésre az V. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedő Egyházmegyei szakasza, melyre Csokaly, Érbogyoszló, Jankafalva és Nagykágya csapata jelentkezett négy fős csapatával. Nem kis dolog, hogy ezek a fiatalok a számos iskolai és egyéb feladatuk és elfoglaltságuk mellett időt szakítottak arra, hogy olyan témákkal foglalkozzanak, mint egyházunk hitvallása, a II. Helvét Hitvallás kialakulása és jelentősége, a Szatmárnémeti zsinat, a puritanizmus és egyebek. 
 
 
I. hely: Jankafalva


II. hely: Nagykágya


III. hely: Érbogyoszló


IV. hely: Csokaly

Az alkalom kezdetén Forró Csaba, csokalyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd közös éneklést követően Bán Alpár, nagykágyai lelkipásztor tartott áhítatot. Ez után következett a negyven kérdésből álló ismeretfelmérés, melyen mindenik csapat jól teljesített, de kimagasló eredményt a jankafalviak értek el. Második helyezett Nagykágya, harmadik Érbogyoszló és a negyedik Csokaly lett. Gratulálunk nekik!

A vetélkedő végén a házigazdák ízletes ebéddel látták vendégül a csapatokat. 

 
Az egyházkerületi szakasz résztvevői és szervezői 
Erdőd, 2016. április 30.

Április 30-án, a vetélkedő egyházkerületi szakaszán, Erdődön, az első két helyezett képviselte egyházmegyénket, melyen a tizennégy csapatból álló mezőnyben a jankafalviak első, a nagykágyaiak negyedik helyezést értek el, Horvát Irénke, a nagykágyai csapat tagja pedig a kreatív esszéírás második helyezettje lett. Gratulálunk nekik, hiszen Janka fiataljai ismét kimagaslóan, csaknem tökéletesen teljesítették az ötven kérdésből álló tesztet, a nagykágyaiak pedig eredményüket nem négy, hanem csupán három fős csapattal érték el.

Reméljük, hogy ezek a fiatalok, akik a református egyházunk történelmével foglalkoznak, megőrzik annak örökségét, és tovább adják a következő nemzedékeknek.

Bán Alpár
ifjúsági előadó