2017. október 27., péntek

Akadálymentes istentisztelet és kirándulás Nagyváradon



Október 8-án került sor az akadálymentes istentiszteletre a Nagyvárad-csillagvárosi református templomban, és az azt követő kirándulásra fogyatékkal élő sortársainkkal.

Tíz vendég érkezett hozzánk Sepsiszentgyörgyről, akikkel a nyár folyamán együtt táborozhattunk. A prédikációt a Sepsiszentgyörgyi Keresztyén Diakónia Alapítvány elnöke Makkai Péter tartotta. Beszéde a tékozló fiú történetére alapult. Sor került Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése című festményében rejlő három titok megfejtésére. 


Az első titok a fiú hátát simogató két kéz közötti különbség. A bal kéz a gondoskodó anyai kezet ábrázolja, míg a jobb az apai kezet.

Mivel a szóban forgó mű a festő életének utolsó műve volt, a második talány megoldása arra adott választ, hogy ő maga a képen a tékozló fiú szerepét töltötte be.

A harmadik kérdés az volt: kicsoda Jézus az adott művön. A válasz az értünk aggódó kegyelmes Atya. Az eseményen fellépett a sepsiszentgyörgyi Írisz Band, akik dalokat adtak elő. Az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány és a Méhecske Műhely tagjai közösen elénekeltük Az Úr csodásan működik kezdetű dicséretet.

A Szentgyörgyről érkező Éva néni, az Írisz Band szólistája megható imában fohászkodott a betegekért és a magyarságunkért. Majd egy hozzám közel álló, gyerekkori barátommal történt baleset kapcsán tettem tanúbizonyságot a Krisztusba vetett hitemről a gyülekezet színe előtt. A történet tanulsága az, hogy Isten nem hagy el minket soha és nem azért tesz minket próbára, hogy megleckéztessen, hanem hogy megerősítse a hitünket, a reménytelenség idején pedig mindig velünk van és támogat minket. 


Az istentisztelet responsorikus imádsággal zárult. Annak végeztével pedig a nagyváradi Méhecske Műhely termékeit lehetett megvásárolni, akik aznap szintén velünk voltak. 


Csapatunk útja ezután a Garasos hídhoz vezetett melynek történetéről Szilágyi Hajnalka Aurelia tartott egy rövid előadást. Ezt követően utunk Lorántffy Zsuzsanna szobrához vezetett, róla Jakob Gabriella mesélt nekünk. Majd következett a finom ebéd melyet Jakab István tanúbizonyságával nyitott meg, s amelynek lényege, hogy szeressük egymást még ebben a rohanó világban is, hiszen Isten maga a szeretet. 


Végezetül pedig meglátogattuk a nagyváradi várat, melyről Bara Tünde, a nagyváradi Méhecske Műhely vezetője tartott beszámolót. A várban éppen a Nagyváradi Ősz nevű rendezvénysorozat zajlott, amelybe mi is bekapcsolódtunk egy rövid időre egy zenés-táncos mulatságba. Mindannyiunk nevében elmondhatom kitűnően éreztük magunkat.

Hálás köszönet a csodás napért Balla Júliának és Bara Tündének.

Köszönet a kiskereki polgármester úr, Nyíri Sándor támogatásáért, aki lehetővé tette a kiscsoport egy részének az utazást Váradra.

Serbán Sára Edina, Kiskereki 
az ÉRDA fogyatékkal élők csoportjának tagja